Clive Barker Abarat 3.

So much plot happens in this book. Artwork is beautiful. A true fantasy book of our time. Read the series, if you can get the hardcover editions with the paintings in them go for them.

10/10 would buy again. I hope Barker writes the 4th book soon.

Avengers of the League ! (Rajzfilmek és filmek , hosszú post)

NANANANANANANANANANA BATMAN !

Nah most hogy ezt félre tettünk beszéljünk kicsit 2012 nyaráról, ami számomra reménysugárt jelentett a képregény filmekkel kapcsolatban. Világvége spekulációk ? Hát ehhez már sokan közel jártak  mindenki félt, hogy vajon mi lesz, mekkora bukás vagy netán siker lesz. Meghal örökre a képregény filmek világa emiatt a nagy húzás miatt ? Vajon Wheedon megint megszívja mint a Firefly-al ?

Az izgalom a tetőfokáig szökött és megjöttek a kritikák, aztán pedig tarolt a mozikban, és jöttek a Loki és Thor memék újra. Hulkot meg imádta mindenki. Majd később kb 2-3 héttel láttam én is a filmet. Egyszóval: Imádtam ! Jól éreztem magam, mert sikerült elérni azt hogy megfelelően filmre tudják vinni a képregény sztoriknak a világát... habár hiányoztak dolgok a filmből amelyek nem Wheedon és az írok hibái voltak.  Nagyon jól összetett film volt amelyet a többi Marvel film rendesen és megfelelően tudott felvezetni, igaz azoknak is volt némi hullámvölgy érzése néhol de megállták a helyüket (Iron Man 2). A csapat dinamikát remekül kezelték a film során, mindenkinek volt emlékezetes pillanata, és RDJ egója nem ette meg a filmet.
Szóval minden jó ha a vége jó 1,4 milliárd dolláros bevétellel a Marvel befejezte az Első Fázisnak hívott film sorozatát, és készülődnek a Második Fázisra. Ami 2015ben az Avengers 2vel fog bezárulni, aztán elvileg lesz még Avengers 3 ha a szereplő gárda addigra meg nem öregszik.

Ám 2012 egy másik filmnek az éve is volt, ez pedig .... A Dark Knight Rises ! *Cirip*..... *Cirip*
Oké igazából nem szidni szeretném a filmet, de be kell hogy valljam a reklám kampány eléggé elsuhant, kiadtak egy-két trailert-t, és ennyi. Hát ööö okés.. gondolom mivel Batman nem kell annyit marketingelni mint egy ensamble cast szuperhős filmet (abban több lehetett a rizikó), és elég ha Nolan és a Batman nevet összetesszük és instant pénzt nyomtató film lesz (Azok a marvel comic-con art képek királyak voltak). A filmet én nem néztem meg és nem is igazán tervezem  hogy fussak Nolan utolsó Batman filmje után.
Wait wait ...! Mielőtt kilépné wait .. van rá logikus válaszom és okom amiért nem futok utána mint a legtöbben. It's because: a rajzfilmek jobbak.

Persze nem mindegyik rajzfilm a régi NANANA Batman nem, de a 90es évek elején, jött két ember aki úgymond népszerűvé tette Batman-t az egyik Tim Burton volt, és a másik Bruce Timm aki a Batman és Superman animált sorozatoknak a készítője volt. Segítségére voltak még híres képregényírók is, és ekkor lépett be köztudatba az egyik legjobb Joker adaptáció mind közül amit máig is sokan imádnak, ő pedig:

Mark Hamill

    Hát igen sokak szemében ő az igazi Joker, és kultikus nevetése mindmáig imádni való. Aztán jöttek tovább a sikerek, mind Hamill mind Bruce Timm számára akik folyamatosan zsebelték be az Emmyket akkoriban a Batman TAS-ért. Később pedig Batmanből kaptunk scifi sorozatot (Batman Beyond), animációs dvd filmek, és aztán jött a nagy falat. Elkészült Az Igazság Ligája rajzfilm sorozat, majd pedig a további rajzfilmek amelyek töretlen népszerűséget élveznek a rajongók körében. Így már szinte évente jönnek ki új külön történetek Batman vagy Supermanről. Nagyon jól elkészített történetek, amelyek rövid, és választékos történeteket mesél el, kiváló szinkronhangokkal megáldva.
Nah de hogy miért is zengtem ódákat eddig, mert most jön a fekete leves. A DC comics és főként a Warner Brothers mintha fordított élete lenne a Marvel Comics-al. Miközben a Marvel nem igazán remekel az animált adaptációk terén, és igazán összetartó emberek nincsenek, addig élő filmekben kiválóak. A DC és Warner páros viszont a Batman és Superman megabevételeken kívül nem igazán remekel (Más DC imprint ebbe most nem számít bele: Constantine, Watchmen etc etc.). Kissé bizonytalanok hogy merre akarnak haladni dolgokkal, és úgy látom a Bosszúállók mintájára szeretnék Az Igazság Ligája filmet. Amibe belefog törni a foguk, főleg hogyha megint realitással próbálnak neki vágni. Remélem most jobb rendezőt és írókat szednek össze.

Marvel viszont nem bízz semmit a véletlenre, és jól bebiztosították magukat, mind színészileg és mind rendezőileg.
>Joss Whedon (The Avengers) for The Avengers 2
>Shane Black (Kiss Kiss, Bang Bang) for Iron Man 3
>Alan Taylor (Game of Thrones) for Thor 2
>Anthony and Joe Russo (You, Me and Dupree) for Captain America 2
>Edgar Wright (Scott Pilgrim vs The World) for Ant-Man
>James Gunn (Super) for Guardians of the Galaxy

Azonban még egy dologgal kitűnik a Disney/Marvel páros. Képesek rizikót vállalni, amit a másik csapat nem mer tenni. Így kétséges még hogyha lesz is Igazság Ligája mennyire lesz érdekes, és kiket akarnak majd főellenségnek beállítani. Bárkit betudnak pakolni gond nélkül a filmjeikbe Ami vicces mert a Marvel ezt nem teheti meg, és mégis kreatívabb filmekkel tudtak előjönni. A Marvel/Disney kombináció egyszerűbbé tette a filmek készítését, de még így sem tökéletes mert hiányoznak fontos szereplők akik más cégeknél vannak. 

Fantastic Four (Fox), Spiderman (Sony), X-Men (Fox), ezeket a jogokat nem fogják egy könnyen visszavenni/kapni jó sokáig. Oh well, ő bajuk, így már csak kényszerből fogjuk megkapni az új filmeket   a Foxtól és Sony-tól. Hátha 2020-ra megunják. 

Anyway jövőre jön az új Vasember film, és jön az új Superman film, akkor kapunk egy gigászi mozis csatát.
Nézzük mit kapunk Superman reboottól: Zod Tábornok és Luthor.... oh god megint ?
Vasember 3: Mandarin és Killian plusz az Extremis történet.
Ez nekem érdekesebben hangzik, Mandarin-t nem tudom hogyan fogják megoldani mivel ő eredetileg Alien mágikus erőkkel, Extremis pedig Ultron felé utalhat majd aki olyan mint Skynet csak még okosabb.

We shall see in 2013. 

Paranoia :_( (Philip K Dick)

                             
         Philip K Dick munkásságával először nem könyv formájában találtam rá hanem az egyik adaptációjára amelynek címe Kamera Által Homályosan, amely a paranoia, és az elme lassú bomlását mutatja be a amelyet a veszélyes drogok okoznak a főszereplő elméjében (Hmm lehet hogy ezt kéne megmutatni a diákoknak akik droggal akarnak kísérletezni). A film felkeltette érdeklődésemet a szerző művei iránt ,és bele is vetettem magam...a felszínbe, rengeteg rövid történetet és regényt írt így ma csak három regényről és a Kamera Által Homályosan film adaptációról. Azt kell mondja Philip K Dickről ,hogy olyan ami néha a horror írok ,és a daraboló/belezős szerzők nem tudnak lenni, nincsenek szörnyek/démonok inkább a valósággal játszadozik, az emberi elmével, és a szereplők kilétével. Persze vannak horrorisztikusabb történetei mint például a Scanners de ez egy a sok közül. A high-tech scifi történeteken kívül írt kevésbé jövőben elhelyezett történeteket.


INCEPTION....Jah nem vagyis The Eye In The Sky (Magyar címe: Figyel az ég)

Az 1950es évek Amerikája érdekes dualitást mutatott. Sokan még most is arra az időre vágynak vissza (Repik és Demokraták egyaránt), azok a boldog 50es évek, amikor McCharty befosatott egy egész országot és a kreativitást limitált azzal hogy azt ordította a Kongresszusnak hogy:"VAN EGY LISTÁM AMIN VANNAK NEVEK". Sajnos emiatt sokan megsínylették az 50ev éveket, és Philip K Dick is köztük volt bár ő még később elbeszélgetett az FBI-al.

A Figyel az Ég ebben az krónikus komcsi mindenki időszakban játszódik egy amerikai kutató állomáson  ahol az ottani részecske gyorsító tesztelése során hiba történik és 7 ember számára elkezdődik az utazás a "dimenziók" között. Mini subplot: Ki valójában a kommunista a hét ember közül. Érdekességképpen Christopher Nolan Inception filme nagyon hasonlított erre a könyvre, csak itt nem álmok voltak a főtéma, és sokkal színesebben volt megoldva.

Érdemes megvenni? Szerintem igen, még annak is aki nem szereti a politikai dolgokat mivel eléggé hátra van pakolva a fontossági listán a történetben, inkább az elme és a dimenziókból való kijutás, és a dimenziók közti érdekes leírások / kalandok a nagyon jó részek.

Valis

          Életem első Phili K Dick könyve, még 2007ben vettem meg és nem bántam meg. Horselover Fat (just... go with it) és a Narrátor kalandjait mutatja be, Fat elkezdi keresni az eredetét, annak a rózsaszín fénynek amelyet egyszer a szemébe sugárzott valaki vagy valami egy éjjel. Így utazgatnak és keresgélnek amíg rá nem talál az eredetre. A történet lényegében ennyi, átitatva mély filozofálással (A könyv végén külön kis szekció van a szabályok leírására és a Birodalom részleteinek magyarázatával), élet értelme keresésével, és mivel a könyv félig-önéletrajzú érdekes betekintést tud nyújtani az író elméjébe.
          Azonban ez csak akkor igaz ha az olvasó tud valamit is az író magánéletéről, enélkül elveszhetnek bizonyos utalások, szereplők, és helyszínek. Nem igazán tudom ajánlani mint első olvasmány Philiphez, mert túlságosan unalmasnak tűnhet akik több csavart várnak( és a csavar ami van nem igazán hatásos csak a semmiből jön elő). Aki mégis beleveti magát az készüljön fel egy jó adag elmélkedésre!


Time Out Of Joint (Kizökkent Idő)

       Ragle Gumm a világ legszerencsésebb embere, ő olyan akinek szerencséjét mindegyikünk elfogadná, mivel állandóan eltalálja a rejtvény nyereményjátékban a megfejtéseket. Egy idilli kis városban él feleségével, és barátaival az 1950es években. Békésen tengeti napjait a rejtvény kitöltésével, azonban valami számára kezd nem összeilleni. Egyre jobban hallucinál, tárgyak és személyeket kezd összekeverni, és úgy gondolja hogy ebben a városban nincs valami rendben.
        Ezt a könyvet tudnám legjobban ajánlani aki Philip K Dick sztorikka szeretne ismerkedni, és egyben a főtéma Realitás / Képzelet főmotívumával beletud majd rázódni későbbi nehezebb olvasmányaiba.
A történet jól van felépítve, nem siet úgy mint pl a Figyel az Égben, és a befejezés is remek. Többet nem szeretnék elárulni a történetről mivel rejtély a történet így bármi mást elárulni vétek lenne.

(Note: Ne nézzetek google képeket a borítókról mert még az is spoileres)

Do I want to live forever ?

  Csillagközi Invázió. Milyen is jó volt a régi film, amikor az agyatlan katonák mentek a darálóba az okos bogarak ellen, és Neil Patrick Harris telepátiás mutáns volt. Az akció, a sok katonai eszköz, a vérfürdő, és... oh hogy ez a könyvben nem így volt ?
  A könyv még scifisebb volt, és nem igazán a gyilkolás volt a lényeg hanem a moralitás és a jövő társadalmának bemutatása?

  Hát igen a film és a könyv közötti adaptációk hosszú sorában talán itt a legnagyobb a különbség mind mondanivaló mind tartalmilag. Mivel a filmet készítő rendező néhány fejezet után megunta a könyvet, nem olvasta ki és inkább csak a csata jelenetekre alapozta az egész filmjét. Ami nem volt rossz de miután elolvastam a könyvet sokkal jobb filmet is lehetett volna kihozni belőle ... nah nem baj majd a reboot ! (Brr)

 Térjünk át a könyvre, ami 1959-ben jelent meg és a szerző igazán megkapta a magáét mivel sokan fasiszta és a katonaságot éltető műnek vélték, néhol még talán rasszistának is. Viszont azt kell mondjam, hogy igazán annyira nem éreztem ezeket az elemeket túlnyomóan, és mindenre logikus okot adott a szerző hogy a társadalom miért változott meg ilyen radikálisan a jövőben.  Kína vs USA háború, a társadalom leépülése, és a razziák világszerte, csak a veteránok és katonák tudtak úgymond rendet teremteni.

  Ezt valaki tényleg nézhet Pro-Militarista gondolkozásnak viszont ennek a világnak a hátterét bemutatván, én is elgondolkoztam hogy Heinlein mintha időgépével előrement volna és a mai társadalmunkat látta volna.
A társadalmi rendszert úgy kell elképzelni mint a régi spártait. Csak azoknak van szavazási jogok (Ergo polgárok) akik valamilyen katonai szolgálatot teljesítettek. Ez lehet Combat-Engineer, vagy hasonló más kisegítői szolgálatok, a legnehezebb azonban a Mobile Infantry.
Ezek a katonák, a  gépesített gyalogság scifis változatai, akik nagy gorilla szerű lépegető robotokban harcolnak amelyeket az űrből dobnak le. A kiképzés pedig olyan hogy a 2000 újoncból nem sokan élik túl. A gépekben megtalálható az egyszerű gépfegyveren át a lángszórón át a mini nukleáris töltetek is. Oh és van rajtuk jetpack, így tudnak kicsit repkedni.
  Ám a könyvben mégsem a csaták szerepelnek főként, :D Amiért film rendezője abbahagyta az olvasást, hanem a filozofálás. A régi és az új világrendszer, a büntető jogok megvitatása, még a fiatal korúak büntetését is megvitatja és kritizálja a szociális munkások naivitását. Moralitást, az emberiség evolúcióját és végzetet  mind az emberi faj, és a személyes végzetet.
   A főszereplő Johnny Rico sokáig elgondolkozok vajon érdemes-e ezt végig küzdenie, mind a kiképzést, a háborút, és hogy érdemes volt-e apja ellen döntenie, aki Harvardra szerette volna küldeni inkább, mint hogy a polgárság dicsőségét hajkurássza.
A könyvet ajánlom azoknak akik szeretnének bepillantást nyerni az elit katonák kiképzésbe és mentalitásukba, és egy esetleges társadalmi elemzést szeretnének. Aki agyatlan gyilkolást szeretne azt elkel keserítenem mert nem a főtéma.
Arra ott van a film, ami inkább átmegy véres paródiába de szintén nagyon jó film amelynek effektjei és zenéje kiváló, ám kevés ész van benne.

DMZ (Képregény time!)

    Imádom az alternatív jövő történeteket, főleg amelyeknek nem túl extrém a történetük (PL. Nácik a jövőben, vagy a dinók nem haltak ki). A DMZ elkalauzol minket New York Citybe a nem túl távoli jövőben, az A Második Amerikai Polgárháború főszínterére. A sok külföldi beavatkozások, a gyenge gazdaság, és a folyamatos belföldi szigorítások miatt, Amerika ketté szakadt, viszont nem Észak és Dél módjára, hanem szétszórtan, magukat Szabad Államoknak  nyilvánító militáns szervezet és az amerikai hadsereg közt folyik a harc. Manhattan Island lett a fő front, ahol állandóak az összecsapások, és a civilek húzzák a rövidebbet mindig. 

    A képregény a háború 5. évében kezdődik, az egyik hírügynökség dokumentum filmet szeretne forgatni a DMZ-ről. Főhősünk Matthew Roth aki ennek a dokumentum film készítőinek a stábjába tartozik mint szimpla kamerás, és a kalandjain át ismerjük meg az új New York City-t. 

    A történet remek amely inkább dráma mint hogy agyatlan lövöldözés minden kiadásban. New York átváltozott, igazi háborús övezett, az épületek romosak, csapdákkal teli, és mindenhol mesterlövészek. Persze vannak békésebb területek Central Park (Ahol már nincs növényzet) és Ground Zero amely szent helyé lett avatva amit folyamatosan a katonaság őriz.
A városban több különböző frakció tevékenykedik a két fő seregen kívül, Chinatown, és Central Parkban a hírhedt Ghost-ok akik az ottani rendet próbálják fenntartani. 

A rajz stílus illik ehhez a kaotikus és kegyetlen történethez, igényes, ám mégsem veszel el a részletekben, a szereplők szépen kivannak dolgozva, meg a tájak is. Viszont néhol sokaknak csúnyának és igénytelennek tűnhet, emiatt van akinek nem biztos hogy tetszeni fog, bár inkább a történet a lényeg nem a rajz stílus. 

Does it work ? 

Kicsit félve kezdtem hozzá ehhez a képregényhez mivel nagyon sok rossz dolog tehette volna tönkre a sztorit véleményem szerint.
-Amerikai Kormány az überjó.

-Amerikai kormány gonosz és a másik fél a szent és igaza van. 

-Az egészet kínai kémek kezdték el, és a végén jön az invázió. 

Ehelyett kapunk egy modern túlélő sorozatot  arról az emberről aki megváltoztatja a DMZ-ről kialakult képet Amerikában, és nem csak turista lesz a zónában hanem aktív szereplője.  
Ezt a képregényt nyugodt szívvel tudom ajánlani bárkinek, a szereplők jól kidolgozottak, a stílus jó, és a befejezés is meglepően csavaros lett.

Kötelezők Daralása: 22es Csapdája avagy amikor mindenki megpróbál megölni.

„Csak egy csapda volt, és ez a 22-es csapdája volt, amely leszögezte, hogy bárki, aki közvetlen és valós helyzetben saját biztonságára gondol, az döntésre képes elme természetes működéséről tesz bizonyságot. Orr őrült, tehát le lehet szerelni. Csak annyit kell tennie, hogy kéri a leszerelését, de ha kéri a leszerelését, akkor nem lehet őrült, és további bevetésekre küldhető. Orr lehet őrült, ha további bevetésekre megy, és lehet egészséges, ha nem megy. Ha egészséges, akkor viszont mennie kell. Ha megy, akkor őrült, és nem kell mennie; de ha nem akar menni, akkor egészséges, és mennie kell.”

A jövő évem az utolsó a fősulin, és mivel az egyik tárgyból van négy kötelező olvasmány ami 100-600 oldal között van, kezdem ezekkel a könyves blogom. Nem unalmas könyvek lesznek, de nem  is nagyon új könyvek.

Az első könyv ami a kezem közé került hogy majd ne évközbe kapkodjak, vagy a sparknotesból lessem ki a dolgokat a dogára és majd a vizsgára az a Catch22 volt.
A könyvről hallottam, vagyis inkább arról az abszurd logikai paradoxról amit maga a szabály jelképet. Mindig is hallottam neten a vicceket, és egyik nap mikor meg pillantottam az idegennyelvű részlegben ott magányosan, egyedül megvettem, és megérte. Végig szálltam a könyvön olyan jó volt.

A történet 1943ban játszódik, az olaszországi Pianosa szigetén ahol a 265. Bombázóegység állomásozik. Főszereplőnk Yossarian az asszír őrült aki talán az egyetlen épp eszű ember a szigeten.
Hihetetlen milyen jól megvan írva a könyv, és a párbeszédek is fordulatosak, és sokat nevettem rajtuk. <--- ami miatt minden bizonnyal a pokolra fogok kerülni mert még az egyes halál eseteken is nevettem.
Az abszurditás és irónia az egekbe szökik és ez a szereplőkön is meglátszódik.
Szegény Yossariant mindenki kínozza és senki nem hajlandó leváltani a küldetéseiről, és hazaküldeni végre.
A kórházba próbál visszajutni, vagy éppen a Doktor Danekával próbálja elhitetni hogy őrült, ám sajnos már ő sem tud rajta néha segíteni, mivel a felettesei megtiltották hogy bárkit is elengedjen. Az idegeit felőrölte már a küldetések, és csak egy cérna száll tartja hogy ne vágjon fejbe valakit, vagy ne öljön meg senkit. A legkisebb dolgok is felzaklatják idegileg. Amikor szobatársa Orr a hatszemélyes sátorba szép lassan szereli szét, és rakja össze újra és újra a lefolyónak a kis alkatrészeit, Yossarian a kést nézi ami a falon lóg, hogyha nem hagyja a abba belevágja "dilis" szobatársa fejébe.

Yossarianon kívül sok más szereplőnek háttértörténetei és cselekményeit ismerhetjük meg, így néha ugrál a könyv kronológiailag, és szereplők között, néha váratlanul, ami néhány embert zavarhat de hamar megszokható. Most pedig bemutatok egy-kétszereplőt, nem szeretnék sokat elárulni mindenkiről, csak ízelítőt adni hogy mindenkinek legyen kedve egyszer elolvasni a könyvet, akár mennyire is háború a témája.

A. T. Tappman tábori lelkész: A tábori lelkész akinek egy ateista segédje tesz keresztbe állandóan miközben az erdőben laknak, mivel a felsőbb vezetés, naponta változtatja kedvüket azzal kapcsolatban hogy a lelkésznek ott kellene-e lenni-e a tisztek közelében vagy sem. Félénk és néha kissé paranoid, nem mer fellépni Cathcart ezredes ellen aki szemétláda módjára emeli a küldetéseket.  Paranoid képzelgései főleg gyermekei és felesége jó létével kapcsolatosak: megölik feleségét, gyerekeit elviszik és megerőszakolja egy öreg ember, netán rájuk ég a ház, vagy feleségét megrázza az áram. Ám leveleiben nem feleségének nem ad hangot ezeknek a rémképzelgéseknek, és egyetlen igazi barátja aki Yossarian az egész könyv során.

Cathcart ezredes: A nagyra törő ezredes amely mindenkit az ellenségének tekint előrejutás céljában, utál mindenkit, és mégis a seggüket nyalja. Egy megalomániás "őrült" aki addig emelje a küldetéseket amíg akarja, és a legveszélyesebb küldetésekre írja be az embereit.

Daneeka Doki: Nem éppen egy Gregory House, rendelése annyiból áll hogy két rezidensének Gus és Wrennek átadja a betegeit akik befestik lilára a beteg száját és talpát majd pedig elküldik a francba vagy pedig netán a kórházba. Folyamatosan azon parázik hogyha bármit is tenne Yossarian ügyében elvinnék a csendes óceáni frontra ahol szenvedne, mondjuk itt is szenved Yossarian szerint, és hasznavehetetlen. "Azt hiszed neked rossz ! Nekem egy egész praxisom volt, gazdag voltam, aztán engem is besoroztak és itt vagyok!". A könyv végén "Meghal", megszűnik létezni ám mégis ott van.

Milo Minderbinder: Ha csúnya szavakat szeretnék használni, akkor így tudnám ezt a szereplőt összefoglalni :ennél nagyobb seggfejt nem hordott hátán a világ. Eladja az ejtőernyőket, kiveszi a mentőmellényekből a Co2 tölteteket, németeknek segít bombázni saját csapatai, méghozzá lent a földről a németekkel -.-, és még saját csapataival is bombázta a szigetet. Mindezt azért mert "Cége" veszélybe került, ez a cég nemzetközi a háború során amely mindenkivel cserélget, Németeken át az Amcsikon is, kivéve az Oroszokkal nem mert ők komcsik :D . Viszont a szituációk amiket teremt és kereskedelmi módszerei a szigeteken át annyira jól megírtak hogy már csak sírva nevettem amilyen morbid-an kezeli. <--- Ettől függetlenül még jó seggbe rúgnám azt a személyt aki elcsórná a ejtőernyőmet. 


Snowden: A haldokló bombázótiszt akire visszaemlékszik Yossarian.  

:D Ennyi ízelítő elég lesz a szereplőkből.


Imádtam a könyvet.. amíg elértem a 32. fejezetig, onnantól minden vett egy 180 fokos fordulatot, és szinte már alig mertem elolvasni mert átment horrorba minden, ami eddig jó humorral leplezte a háborút, és áldozatait most megmutatta véres fogait. A katonák halálát és az utolsó előtti fejezet nagyon betett, és lassú részletességgel mutatja be ahogyan Snowden szép lassan eltávozott az élők köréből .
A történet három időponton játszódik és nem folyamatos, hasonló a Sound And The Fury-hez, bár itt sokkal átláthatóbb mi mikor történik mint abban.

Aki imádja az abszurd, és már túl morbid helyzeteket, azoknak tudom ajánlani ezt a könyvet.

Még azoknak is akiknek szemét főnökük van a munkahelyen, mivel ennél nagyobb idiótákat és kicseszőbbeket nem olvastam még.